Szerencsés ember vagyok, mert középiskolás koromban megszerettették velem a marketinget és a közgazdaságtant. Innentől kezdve határoztam el, hogy én bizony ezt tovább fogom vinni, és ha nem is szervesen, de fontos szerepet fog betölteni az életemben. Az a szuper az egészbe, hogy a főiskola alatt sosem csalódtam magamban és a marketingben sem, a tanulás, kutatás, előadások, prezentációk mind-mind csak erősítették, hogy IGEN, ez lesz az én utam. Az iskolában és a gyakorlati helyemen is mondták, hogy érdemes blogot indítani. Ekkor döntöttem el, hogy rendben, belevágok, és elkezdtem gondolkodni, úgy elkezdtem gondolkodni, hogy semmi nem jutott eszembe. Később rájöttem, hogy nem láttam a fától az erdőt. Egy nyugis napon, mikor egyáltalán nem számítottam rá, kipattant a fejemből A téma. Ekkor köszönt vissza úgy a marketing, hogy immár nem az iskolapadban tanulom csínyját-bínyját, hanem önállóan foglalkozhatok vele, kifejthetem tetszésemet, részletezhetem a problémát, tanácsot adhatok. Mindig is emberközpontú voltam, a mai napig (és szerintem ez nem fog változni) szeretek emberekkel beszélgetni, közösségbe járni, kipróbálni új dolgokat, idős nénit átkísérni a zebrán, pár szót váltani az ételfutárral, vagy épp széles mosollyal megköszönni a felszolgálónak és a pultosnak a kiszolgálást. Ebből is látszik, hogy nem csak vásárolni szeretek, hanem élményt kapni. Élményt márpedig inkább a szolgáltatások adnak, persze ez lehet negatív és pozitív is, de aki olyan nyitott, mint én, biztos vagyok benne, hogy mindenhol talál legalább EGY pozitív dolgot. Ez a téma nagyon kötődik hozzám, része vagyok és csak remélem ti is fogékonyak lesztek rá. Ezért döntöttem úgy, hogy Hódmezővásárhely vendéglátóegységeiről fogok szubjektív véleményeket faragni és megosztom veletek.

Precíz pontossággal tisztában vagyok a helyzet kétélűségével és tudom, hogy lesznek személyek, akik azt fogják mondani „hogy merészeli? Milyen szemtelen és egyáltalán nem is igaz, amit leír” és lesznek, akik biztatni fognak, akik azonnal felismerik, hogy ez egy olyan nóvum, ami igenis segíthet mindkét félnek. Célom ezzel a bloggal nem az, hogy valamit tönkre tegyek, hogy bántsam és kritizáljam azokat az embereket, akik a pult másik végén vannak és nem 8 órát dolgoznak és lehet, hogy én vagyok aznap a 100. delikvens, akit mosolyogva kell kiszolgálni. Nem az, hogy belekössek minden apróságba, és hogy pont azokat a vállalkozó szellemű emberekkel szálljak szemben, akik tényleg napi rendszerességgel azon dolgoznak, hogy a kedves vendég egy finomat egyen, igyon és jól érezze magát. Tisztelem azokat a munkavállalókat, akik szombat, vasárnap, ünnepnapokon, este 10-kor is vért izzadva, fagyban, kánikulában hozzák ki nekem és neked az ételt és csak reménykedhet, hogy nem lesz ordítás a vége, ha épp valami nem stimmel a menüvel. Ezúton is köszönöm nekik, hogy vannak!

A bejegyzések célja, hogy rávilágítson egy-két olyan dologra, amit a rohanó világban nem feltétlen vesz észre a kis kávézó vagy a pizzázó, hogy néha csak egy kis finomítás egy kis másság mennyit is tud(na) lendíteni, azon, hogy például a vevő miként tér vissza és hogy reklámoz. Véleményem szerintem lehet itt bármilyen marketing fogást alkalmazni az akcióktól kezdve a bónusz sütin át, a szórólapozásig, de nem fog célba érni, ha épp a vendég negatív élménnyel fog kijönni, mert mondjuk goromba volt a pincér vagy nem azt kapja amire vágyott. A világ egyik leghatásosabb marketingje a szájreklám. „Ohh igen, mi már ettünk ott és csak ajánlani tudom, ha ott jártok, mindenféleképpen próbáljátok ki pitájukat!” És mi megyünk kipróbálni, ha tényleg jó, mi is tovább adjuk a drótot. Szeretnék hangot adni, hogy egy fiatal lány hogyan látja a kis sütis saroktól kezdve a magasabb színvonalú étteremig a megjelenést a kiszolgálást, az étel ízét és tálalását, a hangulatot, a marketingaktivitásokat. Bizony, sok mindent lehet a vevőtől is tanulni. Persze itt sem szándékozom kétségeket alkotni, hogy az adott helyen senki nem ért semmihez és azt se tudják mi fán terem a lojalitás, viszont nem tévedek akkor, ha azt mondom, hogy egy kívülálló személy olyan dolgokat is észreveHET, látHAT, amit a benne dolgozó nem feltétlen észlel.

Olvassátok érdeklődéssel, a mi kis városunkról szól ez, bárminemű rosszindulat nélkül!

Üdv: Csiporgó