Ha nagyon lesarkítjuk a dolgokat, és feltesszük magunkban a kérdést, hogy miért is jár az ember étterembe, pizzériában, bisztróba és egyéb kiszolgáló helyekre, akkor 2 válasz van a fejembe. Az egyik, hogy az illető szereti, ha kiszolgálják és el akarja kerülni a főzés, tálalás és mosogatás kálváriáját. A második pedig, hogy némi színt szeretne csempészni azokba a szürke hétköznapokba. Emberemmel még a hét elején megbeszéltük, hogy valamelyik nap elmegyünk kajálni, és hogy miért? Azért mert utáljuk a szürke hétköznapokat. Ezért csütörtökön bekukkantottunk a mindenki számára híres Hordó pizzériába…

A helyet mindenki jól ismeri, az emberek szeretnek ide járni. Nem egyszer fordult elő, hogy a facebook oldalamon virítanak a frissen kisült pizzák, vagy csak egyszerűen megjelölve látom, hogy ismerősöm a Hordóban van és „feel happy”. Úgy gondolom, hogy menő dolog ide járni. Számomra a hely az egyik legjobban kialakított, esztétikai elemekkel díszített pizzéria. A fényeket pont eltalálták, és a célcsoport is elég széles skálán mozog. A hely alkalmas egy családi összejövetelre, egy barátnős beülésre, randira vagy esetleg egy komolyabb konzultációra is.

Pizzáit, salátáit, pitáit kóstoltam már és bár akkor nem figyeltem tüzetesen a hibákat és a pozitívumokat, nem tudok róluk rosszat mondani.

Viszont, ami a csütörtöki napot illeti véltem/véltünk fel hibákat.

Még előző este megnéztük a honlapjukat, és még akkor leszűkítettük a lehetséges rendelhető ételek számát. Pontosabban, párom chilis babot nézett ki magának, nálam pedig Alimentari csirkén illetve a mustáros rozmaringos, fokhagymás csibemell szállt be a ringbe.

Csütörtökön, mikor már nem otthon, hanem helyben néztük az étlapot sehol sem találtuk a chilis babot. Ami azért szívszorító érzés, mert a párom oda van a chilis babért. Az egyik kedvence. Ennek hiányában sertés borda jóasszony módra (sertés borda, gomba, borsó, szalonna, gyöngyhagyma, steak burgonyával) keresztelt menüt rendelt, én pedig némi tanácsra szorultam. Sokszor előfordul, hogy a határozottságom a nulla felé konvertálódik, így a pincérrel váltottunk pár szót, hogy most akkor Alimentari csirke legyen vagy a rozmaringos csibe. Végül az Alimentarit választottam, ami tulajdonképpen: csirkemell roston, paradicsomos-padlizsános raguval, széles metélttel, sajttal, bazsalikommal. Az ételekre nem kellett sokat várni, stopperrel mérve 26 perc alatt hozták ki rendelésünket. Azonban úgy tűnt, hogy akaratlanul is összezavartam szegény felszolgálót, mert valamiért a rozmaringos csibemellet kaptam. Ezt azonnal jeleztem is, és feltételezem nem volt őszinte a mosoly az arcán, amikor kértem, hogy cseréljék ki az ételt, de nem is kell! A lényeg az, hogy mosolygott és gond nélkül korrigálták. Igaz, hogy szerencsétlen helyzet volt, mert plusz 20 percet vártunk az új éterle, hogy együtt ehessünk, ez pedig ahhoz vezetett, hogy párom szinte hidegen ette meg a kért ételt, de mégis elnéztük…a legjobbakkal is előfordul.

Ízek:

Bennem inkább az hagyott mély nyomot, hogy a szélesmetélt helyett spagettit kaptam. Jó tudom én, hogy ez is tészta, az is tészta…de azért ennél többről van szó. Szólhattak volna, hogy nincs szélesmetélt csupán spagetti. Nyilván nem változtattam volna meg a választásomat, de tájékoztatás hiányában eléggé meglepődtem. S mint tudjuk az elégedettség a várt és a kapott eredmény közötti különbség. Az íze nagyon átlagos volt és túl sok volt a paradicsom leve. Mondanom sem kell, hogy sótlan volt, de én ebből nem csinálok nagy ügyet, valószínű én kicsit sósan étkezem. A bazsalikom íze ki sem érződött és díszítés hiányában olyan kis bágyadt volt az egész.

A jóasszony módra készített sertés borda is szokatlan volt. A hús nem ízlett, az egy dolog, hogy nekem nem, de még a páromnak se, aki inkább eszik sertés húsból készült ételt, mint csirkét. Rágós és megfogalmazhatatlan íze volt. A köretet elrontotta a gyöngyhagyma, mert míg a többi összetevője főtt és sült volt, addig a hagymát hidegen, gondolom a üvegből ráöntve kaptuk. A pita viszont nagyon finom volt és még esztétikailag is emelte a tálalás színvonalát. Nem célom, hogy személyem összehasonlítson két különböző hely két ételét, de mégis muszáj leírnom, már csak azért is, mert nem én mondtam és így talán hitelesebb is. Társam jegyezte meg, hogy a Party Pizzériában rendelt Peti kedvence sokkal, de sokkal jobban ízlett neki, mint ez a sertésborda jóasszony módra, viszont a mennyiség tekintetében az utóbbi a nyertes. Nyilván egy nagyon szubjektív aspektus ez, hiszen van, aki a mennyiségre hajaz és van, aki a minőségre. Vannak olyanok is, akik a hely kinézete és annak hírneve alapján döntenek és van annak, akiket semmi más nem érdekel csak, hogy egyen valamit és ilyenkor általában a megteendő út hossza határozza meg a kiválasztott helyet. 

Honlap:

http://www.pizza-futar.hu/

Tetszik, mert kellemes színeket használnak, átlátható és még a népszerű ételeket is látjuk, ami azért jó megoldás, mert aki hasonlóan tanácstalan, mint én, annak kiváló megoldásul szolgál ez az ajánlat. A sakkjátékokból ismerős futár figura visszaköszön a honlapon és a webcímen is. Ötletes és kreatív. A facebook-on is aktívak, mindig ajánlanak valamit és igényes képeket használnak.

Továbbá dicsérettel illetem, hogy vannak alkalmazott marketingfogások: Ilyen például az egyik szoliba betérve a szórólapok alkalmazása, vagy a pizzázó előtt álló figura, sőt még pár évvel ezelőtt nyáron, ingyen megkóstolhattuk az akkoriban fejlesztés alatt álló shake-eket.

Összegzés:

Továbbra is betérünk ide,mert bár ez a két rendelt menü nem nyerte el tetszésünket, mégis szeretjük Hordóékat: fiatalosak, lendületesek, kommunikálnak velünk és az árakkal sincs semmi gond. A kerthelyiség kialakításában van valami enyhe romantika, valami mediterrán, talán ezért is tetszik a legjobban. Ezért már izgatottan várom a nyári estéket egy barátnős vagy egy randizós programhoz.